A község rövid etnográfiája



Az egyutas falu beépítésébõl nem maradtak fenn a legrégebbi házak a 19. századból. Ezek agyagból készült házak voltak, amelyeknek fedeles teteje szobron és szelemenen helyezkedett el. A nyerges tetõ náddal volt fedve. A pitvarban tûzhely volt, a szobában kemence. Ebben az idõszakban a házaknak egytengelyes homlokzatuk volt. A mai beépítést a 20. század elsõ évtizedeibõl való házak jellemzik. Ezeknek a házaknak többnyire kéttengelyes a fõhomlokzatuk. Több kéttengelyes ház az udvar felé pilléres folyosóval nyitott, némelyek az udvar felé ereszaljával voltak fordulva. Hátul hozzáépítették a gazdasági épületeket. A házaknak három lakóhelyiségük van, a folyosóra a fõhomlokzat felõl lehet belépni, a tetõnek kemény fedele van. A tetõvel fedett, ereszaljával az udvar felé fordulva áll pl. A 117-es számú ház. Késõbb a házak udvar felõli részére pilléres folyosó került. A házak körül több önálló, kisebb épület állt – nyárikonyha, gémeskutak, a pincék falazott bejárata, gazdasági épületek, különös formájú kerekeskút, kemence stb. A tehetõsebb gazdák udvara felismerhetõ a hosszabb, négy – sõt hattengelyes homlokzatról, esetleg az L alaprajzról. Ilyen a Csekes család háza. A falu egyik legöregebb háza elõtt a kerítés betonoszlopain négylevelû lóhere reliég látható. A 41-es számú ház a helyi hentes és kocsmáros háza volt. Ez háromtengelyes épület, amelyhez hozzáépült a bolt épülete. A háznak építészetileg megformált homlokzata van.
A községre jellemzõ a szõlõtermesztés. A mocsi úthoz közel áll a borospincék sora. Az eredeti pincék a domboldalba épültek, és a présház után következett a pince a domb belsejébe vájva. Máig több eredeti pince maradt meg, egyikük ráadásul nádtetõs.
Jellegzetes népviselete nem volt a községnek, a 19. század végén már polgárias öltözéket hordtak a lakosok. A népszokások közül az esküvõ volt a legjelentõsebb, hasonló szokásokkal, mint a vidék többi településén. Érdekesek a mondókáik és az ételkülönlegességek. Hasonlóan eredeti jellege volt a keresztelõnek és a temetkezésnek. Szent Orbán napját megünnepelték a szõlõszüret végett, de több egyházi ünnepük is volt. Vidámak voltak a vasárnapi tollfosztások, hétközben lenvásznat és kendervásznat szõttek. A nehéz, kimerítõ munka után is megtalálták az emberek a lehetõséget, hogy összejárjanak és szórakozzanak. Ezt az a 32 népdal is bizonyítja, amelyeket gyûjtése során Ág Tibor jegyzett fel 1977-ben. A néptáncok közül a lassú csárdás terjedt el leginkább, a bukós csárdás, sallai verbunk, seprûtánc, kanásztánc és a böjti karaj. Elmondhatjuk, hogy Búcs Délnyugat-Szlovákia jelentõs néprajzi lokalitása.